Ma (hétfő) bográcsoztunk, csirkepörköltet nokedlival, uborkasalátával, utána mogyorós jégkrémet ettünk. Végre anyu is feljött, szerintem egész jól érezte magát, mert egyszer csak azt vettük észre, hogy lemegy a Nap, és kezd erősen hűvös lenni. Egyszóval elröpült ez a nap is. Gyermek ma inkább (sajnos) a számítógép előtt múlatta az időt, néha azért ki-kijött közénk.
Holnapra még van egy kis majálisozás betervezve Szentendrén, aztán lassan vége ennek a szép hétvégének...
Már a múlt héten is sokat kertészkedtem, nagyon élvezem, csak igen apró léptekkel tudok haladni, idő és főleg anyagiak híján. De azért alkottam 2 sziklakertecskét a támfal elé, az egyiket be is ültettem palántákkal, remélem, mindenki jól fogja érezni magát. A második kertecske pénteken készült el, egyelőre egy rozmaring palánta lakik benne, akit ma fedeztem fel a zöldségesnél, amikor uborkát vettünk délelőtt, és most este el is ültettem. Vettem 2 balkonládát is az első ablakokba, rózsaszín és lila petúniát ültettem bele. Apránként remélem, szép udvart, kertet tudok majd varázsolni.
Ezek még pár héttel ezelőtti képek. amikor a nárciszok nyíltak, az idei árvácskáimmal, bimbós tulipánokkal, és a nagyon szeretett gyöngyikével (ősszel ültettem hagymájukat):
Itt pedig a mostani állapot. Gyönyörű lett a rózsaszínű tulipán is. Nő a fű, és most kezd virágozni a gyepes szappanfű, az is nagyon szépséges.
Az 1.számú kis sziklakert. Ehhez minden volt itthon, föld, kövek, kavicsok, ágyászegély is, csak a növénykéket kellett megvennem. Balról jobbra: elöl Erica (hanga), mögötte levendula, majd elöl valami varjúháj-féle, mögötte kakukkfű, utána kőtörőfű, majd törpeszegfű (azt hiszem), mögötte bazsalikom lakik. Ja, és egy sárga virágú nem kimondottam sziklakerti virág (nem tudom a nevét), de remélem, jól ellesz ő is.
Növekszik az estike is, és a kakukkmák. Vetettem dísznapraforgót, ő is kikelt már. És végül vettem pár büdöskét is.
Ő is jól érzi magát, mint látható. :-)
Cirka amúgy igazi vérszomjas macska lett. Néha még beül az ölembe nagy dorombolással, de alapvetően éli a szabad macskák életét. Ami nem csak azzal jár, hogy csavargunk erre-arra, terelgetjük a szomszéd csirkéit, játszunk vagy verekszünk a többi környékbeli macsekkal, hanem sajnos gyíkevéssel és rigófiókák szétcincálásával is. Ez utóbbi tulajdonságát nem annyira szeretem a macskáknak, mert hát ugye nem éhes ő, csak azok az ösztönök... A lepkéket is megfogja, ha sikerül, sőt meg is eszi szegényeket. A gyíkot is megette, de csak félig, mert onnantól visszafelé jött belőle (pont ebben a lélektani pillanatban léptem ki az ajtón, amikor még ette volna, de már fordult vissza belőle). Innentől kezdve 3 lépésenként hullámzott a macska, hányt, lépett hármat, hullámzott és hányt, és ezzel elég sokáig elvolt. :-( Remélem, megjegyezte, hogy a gyík nem ennivaló...
Egyébként nem tudom, hogy csak rám jellemző-e az, hogy elnevezek egy állatot, jelen esetben őt Gina néven, és hamarosan mindenféle egyéb neveken kezdem szólítani, amelyek ráadásul nem is nevek, hanem tiszta őrültségek. Úgymint: Cirka, Cirkány, Ginulin (ejtsd: Dzsinulin), Cirkamill, Kamkány, Cirkamka, Kamkamill, Cirólium. :-))) Hallgat egyébként mindegyikre, gondolom, a hangsúly a lényeg neki. :-)
Ez a tendencia minden régebbi állatomra is jellemző volt, de még a gyerekemre is; neki is van becsületes, szép neve, de rengeteg más, tök értelmetlen néven szólítottam kisbaba korától, egyik-másik a mai napig fennmaradt. Ő is hallgat rájuk. :-) Gondolom, megszokta már, hogy az anyja se túl épelméjű. :-D
Így lett anno Nesztor kutyámból: Neszike, Pille, Neszille; Alíz kutyámból: Alka, Alkatel; Pali cicámból pedig például Szopálka. :-) És ezek spontán jönnek belőlem. Hiába, a hülyeség határtalan... :-) A gyerek beceneveit inkább nem teszem közzé, de azok se voltak gyengék egyik-másik...
Na mára eldugulok. Szép napokat Nektek!
