Húsvétra

Húsvétra emlékezve...

A húsvét régen mennyire szép

volt, virágba borultak a fák, és

mosolygott az égbolt...

A kotlós alól összegyűjtöttünk

addigra számtalan tojást,

majd végül festésre várt ha

jól emlékszem, majdnem száz

Korán is keltünk bizony a

hajnalok hajnalán, s

vártuk nagyon, ki kopog

elsőként házunk ajtaján!

Volt bizony izgalom nem is olyan

kicsi, s a nap folyamán jó párszor

előkerült, az az illatos kölni

Örömmel köszönték a legények

a szép fogadtatást, nem kérték ők,

mégis kezükbe nyomtuk a piros tojást.

A nap végére már illatozott az

egész ház, húsvét hétfőjén,

hát ez volt szokás... 

/Kovács Gabriella/

Húsvét

Bár az ég felhős, hűs szelek fújdogálnak

A zöldülő levelek a nap sugarára várnak.

Míg a föld az esőt nagyon kívánja.

Ibolyák a kertben a harmattól "vidámak"

A nyuszika az erdőben s a réten

Tojást fest, persze csak a mesében.

Így kerül az asztalra és hozzá a főtt sonka.

Ínycsiklandó falatok várnak a locsolókra.

Húsvét Hétfőjén a fiuk korán kelnek, megtöltve a kölnisüvegeket.

A lányok kirakják a sok finomságot,

Friss kalácsot a süteményeket és a virágot.

Várják, ki lesz az első, "hervadásukat" elkerülendő

Sok pacsuli, nemes kölni, esetleg tiszta víz, mely hagyományőrző.

Emlékszem, gyermekként, mily izgalmas volt,

Ki miképp fogad és a versem lelkükben megfogan.

Régen volt, de az emlék tisztán él.

Ezúton kívánok én Húsvét Szent Ünnepén:

Mindenki legyen Boldog a földtekén... 

/Kaposi György/

Versek: Poet.hu