Idézetek

Nem is tudom, mit írjak, mi lehet az, amit megosszak a nyilvánossággal... az érzést, ami bennem van, azt úgysem lehet megosztani.
Az életem új fordulatot vett, immár végérvényesen. Életem eddig társával szakítottunk végleges, elköltözött - máshoz, akinek (nem tervezett) gyermeke lesz tőle. Azt hiszem, ennyi elég.
Tehát egy új, ismeretlen, és egyelőre még nagyon furcsa, fájó, és ijesztő élet kezdődött számomra néhány napja. Erről, ami volt és elmúlt, nem írok többet.

Néhány idézet, melyeket most jó olvasnom, úgy érzem segítenek...

"Ha egyszer fájni fog az élet, s szemedbe a bánat könnye gyűl, ne sírj, s jusson eszedbe, hogy a legszebb álom az, mely sosem teljesül."

"A lélek fájdalmától ne féljetek. A kín elhamvad lassan, akár a tűzrakás. Amikor elfoszlik a füstje is, meglátjátok: elvezetett valahová; megerősödtetek."

"Mélységes a fájdalom kútja. De ha a jót elvesszük Isten kezéből, mondják a hívők, zokszó nélkül el kell vennünk a rosszat is."

"A bánat, mint egy nagy óceán. Mély, sötét és nagyobb mindannyiunknál. A fájdalom pedig, mint egy tolvaj az éjszakában... csendes, kitartó, igazságtalan... egyre fogy a hittől, az időtől és a szeretettől."

"Szívemet kéne kitépnem, hogy mindezt ne érezzem,

Mert nincs hitem, nincs mire várnom,

Nincs helyem, érzem e tájon,

Nincs érzés, mi ennyire fájjon."

"Szeretlek téged, mert itt vagy mélyen a szívemben, de ugyanakkor egy tüske is van bennem azért, amiért becsaptál, amiért tönkretetted az álmaimat, a vágyaimat. Ezért sem akarlak soha többé látni, mert a végén teljesen tönkreteszel."

"A romos háznak teljesen össze kell dőlnie, hogy új épülhessen a helyén."

"Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne. Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat, az igazi gyász és fájdalom kemény, mint a kő, és éget, mint a tűz. Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket. Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább, hogy a tüdőd nem áll meg pumpálni, meghalsz. (...) Minden, ami addig biztos volt, amit valóságnak hittél, véget ér."

" S helyet cserél bennünk a fájdalom;

És folyni látom, majd ha már késő lesz,

A megbánásnak könnyét arcodon. "

/Vajda János/

" Az élet furcsa, zegzugos útjai sohasem oda vezetne, ahová eleinte hisszük. Az ember még csak nem is sejtheti a végzetét.” /Danielle Steel/

" Emberi törvény: kibírni mindent,

És menni mindig tovább,

Még akkor is,

Ha nem élnek már benned remények és csodák!"  /Hemingway/

"Mindig a hajnal előtti órák a legsötétebbek."

/Nicholas Evans: A suttogó/

És végül, remélem, ez így igaz:

"A gödör mélyéről már csak felfelé vezet az út".

---
A sírfelirat. 2006.02.08-2011.07.23
Következő bejegyzésem ígérem, vidámabb lesz majd.