A fürdő, és gondolom, a hotel rész is, nagyon szép, igényes. Jó sokan voltak. Elvileg 13 medence van, bár nem számoltam meg őket :-) Legjobban a sodrófolyosó jött be a gyerkőcnek (na meg anyunak:-)), de a gyermek azért kipróbálta a csúzdát is, na meg a hullámmedence sem volt rossz. A belépő nem volt túl drága, legalábbis megfelelő ár/érték arányt képviseltek az árak. Ami a kajákat illeti, volt egy a'la carte étterem is, és egy olcsóbb kifőzde, utóbbiban ettünk, ez nem volt túl drága. Például én marhapörköltet kértem tarhonyával, fél adagot, de jóllaktam vele - ez 420.- Ft volt csak. Viszont hozzá a saláta (salátabárból lehetett bármit választani), abból is a kisebb adag, 390.- Ft-ba került, ezt kicsit sokkaltam. Összességében jó volt! Itt töltöttük a napot kora délutánig.
Kehidakustányról hazafelé menet, észrevettem egy táblát az út mentén, "Fekete István emlékház" felirattal. El is határoztuk, hogy ha már itt vagyunk, megnézzük azt is. A Tüskevár nekem is, és a gyermeknek is kedvelt olvasmánya, most legalább megnézhettül élőben a Kis-Balatont, a "bereket", és megtudtunk pár új dolgot az íróról is - például, hogy ő valóban éveket töltött itt, a berekben! A regénye tehát teljesen valós alapokon nyugszik. :-)
Aznap már elment az idő, de azért megnéztük, hova is megyünk másnap reggel, na meg hogy mikor indul a túra. A Diás-szigetre ugyanis, ahol az emlékház is van, nem lehet csak úgy bemenni, csak vezetővel és engedéllyel.
Másnap reggel visszatértünk, a túra 10-kor indult. Ez már kánikulai nap volt. Azt gondoltam, normális ember ilyenkor nem jön ide, hanem mindenki a strandokat rohamozza meg, de tévedtem! Jó sokan összegyűltünk. Egy ideig autóval lehetett bemenni, a vezető hölgy velünk jött, tehát mi mentünk elöl - a végén pedig mi jöttünk ki utoljára. Ezek után még úgy döntöttünk, elmegyünk Balatonmagyaródra, és megnézzük a bivalyrezervátumot is. Ekkor már nagyon meleg volt. A bivalyrezervátumban tettünk egy sétát, a villanypásztorokkal határolt folyosón (mi voltunk "bezárva", az állatok voltak a nagyobb, szabad területen). Nem csak bivalyok voltak, hanem szürkemarha-csorda, lovak, és szabadon néhány kecske, szamarak. Egy kiskecskével a fiam hamar barátságot is kötött. :-) A bivalyok visszavonultak a fák árnyékába, nekünk az úton viszont nem árnyék, ezért sokat nem nézegettük őket, mert kezdtük kinyúlni a melegtől. Délután volt már, mire visszaértünk a nyaralóba. Útközben még ebédeltünk egy útmenti csárdában Balatonberényben, de itt is iszonyú meleg volt már. Estefelé pedig végre strandoltunk is, ekkorra már elviselhetővé melegedett a víz (22 fokos). Pénteken, az utolsó nap már inkább csak pihegtünk, délután strandoltunk, szombat reggel pedig sajnos haza kellett indulnunk... Szép volt, jó volt, de hamar letelt.
 |
| Matula bácsi kunyhója a Diás-szigeten |
 |
| Mesterséges denevér-lakások a fákon |
 |
| Fekete István asztala és írógépe |
 |
| Barátságos kiskecske :-) |
 |
| Viszlát mihamarabb, Balaton! |
Kellemes nyarat Nektek is!
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése