Csodálatos tavasz!

Egyszerűen lenyűgöző ilyenkor a természet! Minden pillanat csodálatos, amit kint tölthetek a kertben, a szabad ég alatt. Szerencsére most az időjárás is remek volt ezen a hosszú hétvégén. Nem unatkoztunk egy percet sem. Már pénteken estig kertészkedtünk a gyerkőcömmel, a szomszéd kisfiú is csatlakozott hozzánk. Szombat a főzésé volt, aztán vasárnap kirándulni mentünk a Kő-hegyre. Az időjárást tekintve lehet, hogy ésszerűbb lett volna strandra menni, de ez sokkal olcsóbb mulatság volt (szóda: 90.- Ft a menedékházban, palacsinta 150.-/db, de vastag, finom, nagy és sok töltelékkel, zsíros kenyér nagy karéj, rengeteg lila hagymával 200.- Ft.). Végül is elég jól bírtuk, bár még ez erdőben is dögmeleg volt, csak egy kicsit égtünk meg, meg a fejünk fájdult meg estére (szerintem a hirtelen meleg, napsütés és gyaloglás kombója okozhatta), de azért jó volt. Napoztunk a hegytetőn a fűben fekve, fent felsoroltakat ettük-ittuk (a fiúk sört...), gyerekek (szám szerint 8 db, ebből 1 saját:-)) is jól elvoltak viszonylag. (Értsd: egész apró sérülésekkel, kevés sírással, némi nyavalygással átvészelték a napot). Kellemesen elfáradtunk, este nem kellett altatódal szerintem senkinek. Személy szerint azt hittem, leszakad a lábam, még megfürdeni is komoly erőfeszítés volt.
Ma (hétfő) bográcsoztunk, csirkepörköltet nokedlival, uborkasalátával, utána mogyorós jégkrémet ettünk. Végre anyu is feljött, szerintem egész jól érezte magát, mert egyszer csak azt vettük észre, hogy lemegy a Nap, és kezd erősen hűvös lenni. Egyszóval elröpült ez a nap is. Gyermek ma inkább (sajnos) a számítógép előtt múlatta az időt, néha azért ki-kijött közénk.
Holnapra még van egy kis majálisozás betervezve Szentendrén, aztán lassan vége ennek a szép hétvégének...

Már a múlt héten is sokat kertészkedtem, nagyon élvezem, csak igen apró léptekkel tudok haladni, idő és főleg anyagiak híján. De azért alkottam 2 sziklakertecskét a támfal elé, az egyiket be is ültettem palántákkal, remélem, mindenki jól fogja érezni magát. A második kertecske pénteken készült el, egyelőre egy rozmaring palánta lakik benne, akit ma fedeztem fel a zöldségesnél, amikor uborkát vettünk délelőtt, és most este el is ültettem. Vettem 2 balkonládát is az első ablakokba, rózsaszín és lila petúniát ültettem bele. Apránként remélem, szép udvart, kertet tudok majd varázsolni.

Ezek még pár héttel ezelőtti képek. amikor a nárciszok nyíltak, az idei árvácskáimmal, bimbós tulipánokkal, és a nagyon szeretett gyöngyikével (ősszel ültettem hagymájukat):







Itt pedig a mostani állapot. Gyönyörű lett a rózsaszínű tulipán is. Nő a fű, és most kezd virágozni a gyepes szappanfű, az is nagyon szépséges.


Az 1.számú kis sziklakert. Ehhez minden volt itthon, föld, kövek, kavicsok, ágyászegély is, csak a növénykéket kellett megvennem. Balról jobbra: elöl Erica (hanga), mögötte levendula, majd elöl valami varjúháj-féle, mögötte kakukkfű, utána kőtörőfű, majd törpeszegfű (azt hiszem), mögötte bazsalikom lakik. Ja, és egy sárga virágú nem kimondottam sziklakerti virág (nem tudom a nevét), de remélem, jól ellesz ő is.



Növekszik az estike is, és a kakukkmák. Vetettem dísznapraforgót, ő is kikelt már. És végül vettem pár büdöskét is.


Ő is jól érzi magát, mint látható. :-)


Cirka amúgy igazi vérszomjas macska lett. Néha még beül az ölembe nagy dorombolással, de alapvetően éli a szabad macskák életét. Ami nem csak azzal jár, hogy csavargunk erre-arra, terelgetjük a szomszéd csirkéit, játszunk vagy verekszünk a többi környékbeli macsekkal, hanem sajnos gyíkevéssel és rigófiókák szétcincálásával is. Ez utóbbi tulajdonságát nem annyira szeretem a macskáknak, mert hát ugye nem éhes ő, csak azok az ösztönök... A lepkéket is megfogja, ha sikerül, sőt meg is eszi szegényeket. A gyíkot is megette, de csak félig, mert onnantól visszafelé jött belőle (pont ebben a lélektani pillanatban léptem ki az ajtón, amikor még ette volna, de már fordult vissza belőle). Innentől kezdve 3 lépésenként hullámzott a macska, hányt, lépett hármat, hullámzott és hányt, és ezzel elég sokáig elvolt. :-( Remélem, megjegyezte, hogy a gyík nem ennivaló...

Egyébként nem tudom, hogy csak rám jellemző-e az, hogy elnevezek egy állatot, jelen esetben őt Gina néven, és hamarosan mindenféle egyéb neveken kezdem szólítani, amelyek ráadásul nem is nevek, hanem tiszta őrültségek. Úgymint: Cirka, Cirkány, Ginulin (ejtsd: Dzsinulin), Cirkamill, Kamkány, Cirkamka, Kamkamill, Cirólium. :-))) Hallgat egyébként mindegyikre, gondolom, a hangsúly a lényeg neki. :-)

Ez a tendencia minden régebbi állatomra is jellemző volt, de még a gyerekemre is; neki is van becsületes, szép neve, de rengeteg más, tök értelmetlen néven szólítottam kisbaba korától, egyik-másik a mai napig fennmaradt. Ő is hallgat rájuk. :-) Gondolom, megszokta már, hogy az anyja se túl épelméjű. :-D

Így lett anno Nesztor kutyámból: Neszike, Pille, Neszille; Alíz kutyámból: Alka, Alkatel; Pali cicámból pedig például Szopálka. :-) És ezek spontán jönnek belőlem. Hiába, a hülyeség határtalan... :-) A gyerek beceneveit inkább nem teszem közzé, de azok se voltak gyengék egyik-másik...

Na mára eldugulok. Szép napokat Nektek!

2 hozzászólás:

kovtama írta...

Szépek a képek, a virágaid. A macskusz pedig irtó aranyos, huncut ránézésre is.:)

kovtama írta...

Nagyon eltűntél:(

Megjegyzés küldése