Wass Albert
Március
Ma jött az első vad tavaszi szél
szőkén lobogva és bomlott-merészen,
pirosan, mint egy korai virág.
Összezörögtek a fekete fák:
megannyi sok titok tudója,
rejtelmesen és titkolódzva súgtak…
Egy rügy kidugta kíváncsi fejét,
rózsaszínné mosolyodott egy felhő,
valahol egy cinke
hangolni kezdett egy új zenét:
„Tavasz! Tavasz! Tavasz!”
Este volt, és olyan volt az erdő,
mint egy iskolából szabadult kamasz.
Ma jött az első vad tavaszi szél
szőkén lobogva, és bomlott-merészen.
Szebb lett a vén föld? Nem tudom. Hiszen:
én csak a te két szemedet néztem!
Wass Albert
Tavaszi levél
A lelked csupa gond,
a lelkem csupa gond,
fák ágain is gondok lógnak:
s már hóvirágot árulnak az utcán.
Valahol már elindult a tavasz.
Éppen úgy indult el, mint régen,
mikor még álom-koronát viselt
és meselovak vontatták az égen.
Csakhogy most gyalog jön szegény,
baktatva mássza meg a hegyeket,
mese helyett munkát hoz nekem,
kabát nélküli sétákat neked,
s egy halk sóhajtást: nem kell fűteni.
A lelked csupa gond,
a lelkem csupa gond,
a fák ágain is gondok lógnak:
és hóvirágot árulnak az utcán.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése