Én nem tudom, mi van velem, de állandóan fáradt vagyok. De nem kicsit! Mintha ötször ennyit dolgoznék. Jó, persze, hétköznapokon dolgozom reggel 7-től fél 5-ig, legkorábban a délutáni csúcsforgalom miatt fél 6 körül érek haza. De hát ezt sokan mások is csinálják, és gondolom, nem hullafáradt mindig mindenki állandóan. Hétvégén pedig nem dolgozom, maximum itthon (főzés, takarítás, fűnyírás stb.), de mostanában már a házimunka is kezd nehézséget okozni. Ha arra gondolok, mit kellene elvégezném hétvégén, legszívesebben sírva fakadnék. Vagy a fejemre húznám a takarót, és hagyjon mindenki békén. Nem hiszem, hogy ez normális dolog lenne. Talán nem ártana egy vérképet csináltatni? Vagy "csak" tavaszi fáradtság (igaz, már nyár van)? De amire leginkább gyanakszom, az a stressz, mely nagymértékben köztudottan veszélyes dolog. És ez az, ami minden napra, órára jut, sokszor éjszaka sem tudok nyugodtan pihenni. Legfőképpen pedig a jelzálog-hitel okozza, illetve, hogy hiába dolgozik az ember, egyszerűen kevés a fizetése mindenre. Napról napra élünk, és fogalmam sincs, meddig tudjuk tartani ezt a helyzetet, mármint, meddig tudjuk a hitelt és minden egyéb fizetnivalót finanszírozni. Tudom, sokan élnek így (is), sőt még ígyebbül (< na ez a szó aztán gyönyörű :)) Nem is panaszkodás akar lenni, (na jó, egy kicsit jólesik azért kinyavalyogni magam), csak jó lenne, ha valahogy lélekben felül tudnék emelkedni a mindennapi nyűglődésen, stresszelésen, mert ez így nem annyira jó.
Mostanában nem voltam lovazni sem, de jövő hétre remélem javulni fog a hólyaghurutom, lesz időm is és energiám is, mert tudom, hogy jót tesz. Csak időnként ami nem kötelező, arra nem fordít energiát az ember már, pedig ez helytelen. Úgyhogy megpróbálok erőt venni magamon. A blogra is olyan kevés időt tudok szakítani. Kedvenc blogjaimba ugyan gyakran beleolvasok, de kommentet írni már nem jut idő, sem pedig a saját blogomba írnom...
Az autóm már második hétvégén van szerelőnél, múlt hétvégén a közvetlen életveszélyt hárította el, nem sok tartotta, hogy el ne hagyjam a kereket menet közben. Most pedig csinálja az egyebeket. Persze minden most sem lesz elvégezve, már csak anyagi okokból sem, de legalább a biztonsághoz szükséges, az igen. Legalábbis remélem, hogy sikerül mindent jól megszerelnie!
Nos ezek a háztáji híreim.
Viszont a kertecském gyönyörű. Bár a sziklakert még mindig nincs készen, és gyanítom, hogy most már őszig legalább nem is lesz, viszont kikeltek a kaliforniai mákok tavaly elszóródott magjai, úgyhogy minden csupa kakukkmák (< ez a másik neve kis kedvencemnek.) A rózsánk is jól érzi magát, teli van hatalmas virágokkal. A szappanfű már elnyílott, a macskamenta viszont akkora bokorrá nőtte ki magát, hogy elnyom mindent maga körül. Például a rozmaringot és madárhúrt, és ez tűrhetetlen. Kénytelen leszek őkelmét átültetni, még meg kell találnom a helyét.
Kakukkmákok :)
Kora reggeli napfürdő
Pihenő Gina és a gyönyörű muskátlik
