 |
| Szépséges színek... |
 |
| Gyönyörű lett! :-) |
 |
| Ő új szerzemény, remélem, ő is túléli a telet |
Őszi színek a kertben
Csodaszép idő van ma, és egyben hétvége is végre. Ennek örömére kattintgattam néhányat:
 |
| Őszirózsa |
 |
| Gyönyörű lett a tavaly ültetett krizantém |
 |
| Kakukkmák még mindig :-) |
Hamarosan újra itt az ősz
Már egyre rövidebbek a nappalok, az esték és hajnalok kimondottan hűvösek... sajnos, újra itt az ősz. Nem szeretem, ez van. Már most várom a jövő tavaszt, de hát hol van az még... Meg kellene rendelni a tüzifát, felkészülni a télre. Ilyenkor augusztus 20.-a után mindig elővesz ez a kissé búskomor érzés. Nemsokára kezdődik a tanév is, aminek a gyermekem nem örül igazán.
Hát, ez nem lett egy túl pozitív bejegyzés. De hát mit tegyek, ha egyszer ezt érzem... Azért remélem, lesz még jobb kedvem is.
Egy fotó a nyár végi kertről, ahogy kezd lemenni a Nap. Ez legalább szép:
Hát, ez nem lett egy túl pozitív bejegyzés. De hát mit tegyek, ha egyszer ezt érzem... Azért remélem, lesz még jobb kedvem is.
Egy fotó a nyár végi kertről, ahogy kezd lemenni a Nap. Ez legalább szép:
Képekben
Idén Balatonberényben nyaraltunk:
 |
| Ilyen volt a nyaraló, amit béreltünk |
 |
| Strandoltunk |
 |
| Finomakat ettünk |
 |
| Sétarepülőztünk is :) |
 |
| és persze, hattyút is láttunk |
 |
| Levendulám |
 |
| Kicsi tó, kicsi fűzfával |
 |
| Baracklekvár |
Nagyon meleg van, igazi nyár! Amit tudom, sokan nehezen viselnek, de én nagyon szeretem (valahova délebbre kellett volna születnem). Ilyenkor este 10-kor sem fázik kint a lábam. :-)
Sajnos a szabi már letelt, de nagyon jól. Idén a Balatonon voltunk egy hetet, szuperül éreztük magunkat, az idő is jó volt, bár a víz akkor még nem volt ilyen meleg, mint most.
Mivel tavaly megfogadtam, idén legyőztem a lustaságomat és főztem be baracklekvárt. Villanytűzhelyen "kicsit" lassan forrt fel (az agyam viszont már kezdett...), de aztán nagyon örültem a végeredménynek. Remélem, télen is ugyanilyen finom marad. :-)
Most már megint munkával telnek a hétköznapok, de hétvégén azért tudok egy kicsit lazítani - és élvezni a NYARAT! :-)
Végre nyáááár!
Végre itt az igazi nyár! Nem kell megfagyni, nem szakad az eső, süt a Nap. Már nagyon ideje volt!
Én nem tudom, mi van velem, de állandóan fáradt vagyok. De nem kicsit! Mintha ötször ennyit dolgoznék. Jó, persze, hétköznapokon dolgozom reggel 7-től fél 5-ig, legkorábban a délutáni csúcsforgalom miatt fél 6 körül érek haza. De hát ezt sokan mások is csinálják, és gondolom, nem hullafáradt mindig mindenki állandóan. Hétvégén pedig nem dolgozom, maximum itthon (főzés, takarítás, fűnyírás stb.), de mostanában már a házimunka is kezd nehézséget okozni. Ha arra gondolok, mit kellene elvégezném hétvégén, legszívesebben sírva fakadnék. Vagy a fejemre húznám a takarót, és hagyjon mindenki békén. Nem hiszem, hogy ez normális dolog lenne. Talán nem ártana egy vérképet csináltatni? Vagy "csak" tavaszi fáradtság (igaz, már nyár van)? De amire leginkább gyanakszom, az a stressz, mely nagymértékben köztudottan veszélyes dolog. És ez az, ami minden napra, órára jut, sokszor éjszaka sem tudok nyugodtan pihenni. Legfőképpen pedig a jelzálog-hitel okozza, illetve, hogy hiába dolgozik az ember, egyszerűen kevés a fizetése mindenre. Napról napra élünk, és fogalmam sincs, meddig tudjuk tartani ezt a helyzetet, mármint, meddig tudjuk a hitelt és minden egyéb fizetnivalót finanszírozni. Tudom, sokan élnek így (is), sőt még ígyebbül (< na ez a szó aztán gyönyörű :)) Nem is panaszkodás akar lenni, (na jó, egy kicsit jólesik azért kinyavalyogni magam), csak jó lenne, ha valahogy lélekben felül tudnék emelkedni a mindennapi nyűglődésen, stresszelésen, mert ez így nem annyira jó.
Mostanában nem voltam lovazni sem, de jövő hétre remélem javulni fog a hólyaghurutom, lesz időm is és energiám is, mert tudom, hogy jót tesz. Csak időnként ami nem kötelező, arra nem fordít energiát az ember már, pedig ez helytelen. Úgyhogy megpróbálok erőt venni magamon. A blogra is olyan kevés időt tudok szakítani. Kedvenc blogjaimba ugyan gyakran beleolvasok, de kommentet írni már nem jut idő, sem pedig a saját blogomba írnom...
Az autóm már második hétvégén van szerelőnél, múlt hétvégén a közvetlen életveszélyt hárította el, nem sok tartotta, hogy el ne hagyjam a kereket menet közben. Most pedig csinálja az egyebeket. Persze minden most sem lesz elvégezve, már csak anyagi okokból sem, de legalább a biztonsághoz szükséges, az igen. Legalábbis remélem, hogy sikerül mindent jól megszerelnie!
Nos ezek a háztáji híreim.
Viszont a kertecském gyönyörű. Bár a sziklakert még mindig nincs készen, és gyanítom, hogy most már őszig legalább nem is lesz, viszont kikeltek a kaliforniai mákok tavaly elszóródott magjai, úgyhogy minden csupa kakukkmák (< ez a másik neve kis kedvencemnek.) A rózsánk is jól érzi magát, teli van hatalmas virágokkal. A szappanfű már elnyílott, a macskamenta viszont akkora bokorrá nőtte ki magát, hogy elnyom mindent maga körül. Például a rozmaringot és madárhúrt, és ez tűrhetetlen. Kénytelen leszek őkelmét átültetni, még meg kell találnom a helyét.
Én nem tudom, mi van velem, de állandóan fáradt vagyok. De nem kicsit! Mintha ötször ennyit dolgoznék. Jó, persze, hétköznapokon dolgozom reggel 7-től fél 5-ig, legkorábban a délutáni csúcsforgalom miatt fél 6 körül érek haza. De hát ezt sokan mások is csinálják, és gondolom, nem hullafáradt mindig mindenki állandóan. Hétvégén pedig nem dolgozom, maximum itthon (főzés, takarítás, fűnyírás stb.), de mostanában már a házimunka is kezd nehézséget okozni. Ha arra gondolok, mit kellene elvégezném hétvégén, legszívesebben sírva fakadnék. Vagy a fejemre húznám a takarót, és hagyjon mindenki békén. Nem hiszem, hogy ez normális dolog lenne. Talán nem ártana egy vérképet csináltatni? Vagy "csak" tavaszi fáradtság (igaz, már nyár van)? De amire leginkább gyanakszom, az a stressz, mely nagymértékben köztudottan veszélyes dolog. És ez az, ami minden napra, órára jut, sokszor éjszaka sem tudok nyugodtan pihenni. Legfőképpen pedig a jelzálog-hitel okozza, illetve, hogy hiába dolgozik az ember, egyszerűen kevés a fizetése mindenre. Napról napra élünk, és fogalmam sincs, meddig tudjuk tartani ezt a helyzetet, mármint, meddig tudjuk a hitelt és minden egyéb fizetnivalót finanszírozni. Tudom, sokan élnek így (is), sőt még ígyebbül (< na ez a szó aztán gyönyörű :)) Nem is panaszkodás akar lenni, (na jó, egy kicsit jólesik azért kinyavalyogni magam), csak jó lenne, ha valahogy lélekben felül tudnék emelkedni a mindennapi nyűglődésen, stresszelésen, mert ez így nem annyira jó.
Mostanában nem voltam lovazni sem, de jövő hétre remélem javulni fog a hólyaghurutom, lesz időm is és energiám is, mert tudom, hogy jót tesz. Csak időnként ami nem kötelező, arra nem fordít energiát az ember már, pedig ez helytelen. Úgyhogy megpróbálok erőt venni magamon. A blogra is olyan kevés időt tudok szakítani. Kedvenc blogjaimba ugyan gyakran beleolvasok, de kommentet írni már nem jut idő, sem pedig a saját blogomba írnom...
Az autóm már második hétvégén van szerelőnél, múlt hétvégén a közvetlen életveszélyt hárította el, nem sok tartotta, hogy el ne hagyjam a kereket menet közben. Most pedig csinálja az egyebeket. Persze minden most sem lesz elvégezve, már csak anyagi okokból sem, de legalább a biztonsághoz szükséges, az igen. Legalábbis remélem, hogy sikerül mindent jól megszerelnie!
Nos ezek a háztáji híreim.
Viszont a kertecském gyönyörű. Bár a sziklakert még mindig nincs készen, és gyanítom, hogy most már őszig legalább nem is lesz, viszont kikeltek a kaliforniai mákok tavaly elszóródott magjai, úgyhogy minden csupa kakukkmák (< ez a másik neve kis kedvencemnek.) A rózsánk is jól érzi magát, teli van hatalmas virágokkal. A szappanfű már elnyílott, a macskamenta viszont akkora bokorrá nőtte ki magát, hogy elnyom mindent maga körül. Például a rozmaringot és madárhúrt, és ez tűrhetetlen. Kénytelen leszek őkelmét átültetni, még meg kell találnom a helyét.
Kakukkmákok :)
Kora reggeli napfürdő
Pihenő Gina és a gyönyörű muskátlik
Május
Talán a legszebb hónap! Nagyon élvezem a jó időt, a gyönyörű virágokat, az orgonaillatot... Ma is füvet nyírtam. Minden hétvégén kell, egyszerre le sem tudom nyírni mindenhol, mert nem bírja kis fűnyíróm. Sosem érek a végére, mert mire odaérnék, kezdhetem elölről. :-)
Ma kora reggeli fotóim következnek kiskertemről és Gináról, akit igen nehezen lehet lencsevégre kapni.
Ma kora reggeli fotóim következnek kiskertemről és Gináról, akit igen nehezen lehet lencsevégre kapni.
Ezzel az orgonavirággal kívánok boldog Anyák napját:
Gina reggeli utáni napfürdőt vesz.
Szappanfű, nagyon szeretem :-)
Már a lépcső tövében is van
Ezekből a tulipánokból tettem anyu orgona-csokrába ma
Boldog tavaszi napokat!
Tavaszi kert-képek
Ezeket ma reggel fotóztam.
Muskátlim
A tavalyi "mentett" tulipánok meghálálták az átültetést :)
Virágzik a télizöld avagy meténg
Aranyeső
A növénykék lassan kinövik a sziklakertet - ilyen volt kezdetben
Árvácskák, előttük hóvirág zöldje, oldalt pedig a szappanfű
Gyöngyike, nagy kedvencem
Árvácska
Tavaszi virágok, háttérben Cirmi, a szomszéd cica. Ginát nem lehetett fényképezni, mert a lábam alatt volt, amerre mentem :)
A leendő sziklakert, egyelőre gyomokkal... és a piros algás tó. Ötlet: flamingót kell tartani, ő majd megeszi az algát :D Ősszel még ilyen volt, előtte pedig ilyen
Rozmaring és macskamente a lépcső mellett
Munka van, időm nincs
Rég nem írtam már. Vissza kell rázódnom a munka világába, ami nem panasz, mert örülök, hogy végre találtam munkát. Egy könyvelőirodában dolgozom, igaz, egyelőre csak ideiglenesen, de nagyon remélem, hogy véglegesítenek (van rá esély). Drukkoljatok! :) A fél év álláskeresés (sikertelenül, mert ezt az állást egy régi kedves kolléganőm szerezte nekem - igaz lehet, hogy kapcsolatok nélkül szinte lehetetlen állást találni, ezt a munkaügyi központban mondták...) és a pénztelenség, majd adósságokba csúszás teljesen leszívta az életerőmet, kedvemet. Csak ültem itthon a net előtt reggeltől estig, és kezdtem teljesen begyepesedni. Úgyhogy a legfőbb ideje volt, hogy dolgozzak végre, minden szempontból.
Viszont időm, az nincs semmire. Főleg pihenésre, kikapcsolódásra és rendszeres blogolásra sem. Reggel 7-től du. fél 5-ig - 5-ig dolgozom. A hazaút kb. fél óra, de dugó van valami miatt, akkor akár egy óra is. És ezután kellene megoldanom a főzést, rendrakást, gyerekemmel foglalkozást stb. Este 8-kor pedig már dőlök el, volt, hogy hányingerem volt a fáradtságtól. Tudom, tudom, nagyon sokan élnek így, csak nem értem, hogyan osztják be az idejüket. Nekem nem megy túl jól. :( Folyamatosan fáradt vagyok, pedig este 10 körül igyekszem lefeküdni, és "csak" háromnegyed 6-kor kelek. Szemben az előző munkahelyemmel, ahol egy órával korábban keltem, viszont az helyben volt, és 6-tól 2-ig dolgoztam csak, negyed 3-ra hazaértem - így sokkal több mindent el tudtam végezni hétköznap is. Most meg minden hétvégére marad, többek közt a füvet is le kéne nyírnom, a kocsit is kitakarítani, és még ezeregy dolog... Nem, nem panaszkodom, mert örülök a munkahelynek, csak nehéz megszoknom ezt az időbeosztást. Persze tök jó, hogy legalább hétvégén nem kell dolgozni.
Hétköznap egyik este viszont lovagolni járunk a fiammal. :) Igaz, még egyikünk sem nagyon tud mit kezdeni a lóval, azaz ülünk rajta, de nem igazán tudjuk irányítani, gyorsítani (ezt én még nem is akarom, örülök, ha nem esek le :)) . Ő már kezd elkeseredni, mert már fél éve jár, és nem igazán halad. Én még csak kb. 1 hónapja, és ugyan csak ülök a lovon, de nagyon élvezem. Főleg most, hogy végre, végre itt a jó idő! Teljesen kikapcsol az egész napi meló után, sétálgatni a meleg napsütésben, a madárcsicsergésben (pontosabban ülni, és a paci sétálgat velünk). Csak azt nem tudom, mikor fogunk megtanulni "lóul", azaz hogy értsük egymást a lóval, és esetleg engedelmeskedjen is nekünk. Remélem, azért ha nem adjuk fel (a fiamnál ez sajnos esélyesebb, mert nem bírja a kudarcot), egyszer majd menni fog. Szerencsére a lovak szelídek, jólneveltek, tudják a dolgukat maguktól is nagyjából.
Múlt hétvégén vasárnap elmentünk az Állatkertbe. Megnéztük Ashát, a 2 hónapos kiselefántot, és a szintén 2 hónapos 4 kisoroszlánt. Sajnos őket fotózni nem tudtam, mert csak vaku nélkül lehetett volna, amire az én gépem a félhomályban nem alkalmas. De nagyon aranyosak voltak. Bejártuk nagyjából az egész Állatkertet, és nagyon jól éreztük magunkat. Lehet, hogy még az idén elmegyünk még egyszer.
Itthoni hírek: Gina cicát oltatni kellene, és már sajnos belement az első idei kullancs is, hiába csöpögtettem rá riasztószert. :(( De még nem sikerült eljutnunk az állatorvoshoz. A kertecskémben nyílnak a nárciszok, tulipánok, gyöngyike (végre, hogy elmúlt a télies időjárás már!), virágzik az évelő nefelejcs, amit apuéktól hoztam az ősszel. Nagyon örülök neki. :) Szépen hajt a rózsa is. A sziklakert elkészülése még mindig várat magára, talán a jövő hétvégén már lesz valami... (földet kellene hozatni, stb., és anyagilag teljesen padlón vagyok a fél év munkanélküliség után). Ültettem árvácskákat, elvetettem az elmaradhatatlan estikét (már kel :)), és egy virágládába szép rózsaszínű muskátlit is ültettem. A tavalyi kakukkmákból rengeteg kis növény kelt ki, kénytelen leszek megritkítani őket. De legalább nem kell újra vetnem.
Ma végre szombat van, délelőtt végre lemostam az ablakokat, feltettem a "nyári" függönyt, kitakarítottam, és egész nap nyitva voltak az ablakok és az erkélyajtó, finom friss illat van végre a lakásban. Kiteregettem a mosott ruhákat, ágyneműt az udvarra. Talán ez a legszebb időszak, amikor igazán jó idő kezd lenni. Nagyon élvezem! :)
És végül néhány fotó az Állatkertből:
Viszont időm, az nincs semmire. Főleg pihenésre, kikapcsolódásra és rendszeres blogolásra sem. Reggel 7-től du. fél 5-ig - 5-ig dolgozom. A hazaút kb. fél óra, de dugó van valami miatt, akkor akár egy óra is. És ezután kellene megoldanom a főzést, rendrakást, gyerekemmel foglalkozást stb. Este 8-kor pedig már dőlök el, volt, hogy hányingerem volt a fáradtságtól. Tudom, tudom, nagyon sokan élnek így, csak nem értem, hogyan osztják be az idejüket. Nekem nem megy túl jól. :( Folyamatosan fáradt vagyok, pedig este 10 körül igyekszem lefeküdni, és "csak" háromnegyed 6-kor kelek. Szemben az előző munkahelyemmel, ahol egy órával korábban keltem, viszont az helyben volt, és 6-tól 2-ig dolgoztam csak, negyed 3-ra hazaértem - így sokkal több mindent el tudtam végezni hétköznap is. Most meg minden hétvégére marad, többek közt a füvet is le kéne nyírnom, a kocsit is kitakarítani, és még ezeregy dolog... Nem, nem panaszkodom, mert örülök a munkahelynek, csak nehéz megszoknom ezt az időbeosztást. Persze tök jó, hogy legalább hétvégén nem kell dolgozni.
Hétköznap egyik este viszont lovagolni járunk a fiammal. :) Igaz, még egyikünk sem nagyon tud mit kezdeni a lóval, azaz ülünk rajta, de nem igazán tudjuk irányítani, gyorsítani (ezt én még nem is akarom, örülök, ha nem esek le :)) . Ő már kezd elkeseredni, mert már fél éve jár, és nem igazán halad. Én még csak kb. 1 hónapja, és ugyan csak ülök a lovon, de nagyon élvezem. Főleg most, hogy végre, végre itt a jó idő! Teljesen kikapcsol az egész napi meló után, sétálgatni a meleg napsütésben, a madárcsicsergésben (pontosabban ülni, és a paci sétálgat velünk). Csak azt nem tudom, mikor fogunk megtanulni "lóul", azaz hogy értsük egymást a lóval, és esetleg engedelmeskedjen is nekünk. Remélem, azért ha nem adjuk fel (a fiamnál ez sajnos esélyesebb, mert nem bírja a kudarcot), egyszer majd menni fog. Szerencsére a lovak szelídek, jólneveltek, tudják a dolgukat maguktól is nagyjából.
Múlt hétvégén vasárnap elmentünk az Állatkertbe. Megnéztük Ashát, a 2 hónapos kiselefántot, és a szintén 2 hónapos 4 kisoroszlánt. Sajnos őket fotózni nem tudtam, mert csak vaku nélkül lehetett volna, amire az én gépem a félhomályban nem alkalmas. De nagyon aranyosak voltak. Bejártuk nagyjából az egész Állatkertet, és nagyon jól éreztük magunkat. Lehet, hogy még az idén elmegyünk még egyszer.
Itthoni hírek: Gina cicát oltatni kellene, és már sajnos belement az első idei kullancs is, hiába csöpögtettem rá riasztószert. :(( De még nem sikerült eljutnunk az állatorvoshoz. A kertecskémben nyílnak a nárciszok, tulipánok, gyöngyike (végre, hogy elmúlt a télies időjárás már!), virágzik az évelő nefelejcs, amit apuéktól hoztam az ősszel. Nagyon örülök neki. :) Szépen hajt a rózsa is. A sziklakert elkészülése még mindig várat magára, talán a jövő hétvégén már lesz valami... (földet kellene hozatni, stb., és anyagilag teljesen padlón vagyok a fél év munkanélküliség után). Ültettem árvácskákat, elvetettem az elmaradhatatlan estikét (már kel :)), és egy virágládába szép rózsaszínű muskátlit is ültettem. A tavalyi kakukkmákból rengeteg kis növény kelt ki, kénytelen leszek megritkítani őket. De legalább nem kell újra vetnem.
Ma végre szombat van, délelőtt végre lemostam az ablakokat, feltettem a "nyári" függönyt, kitakarítottam, és egész nap nyitva voltak az ablakok és az erkélyajtó, finom friss illat van végre a lakásban. Kiteregettem a mosott ruhákat, ágyneműt az udvarra. Talán ez a legszebb időszak, amikor igazán jó idő kezd lenni. Nagyon élvezem! :)
És végül néhány fotó az Állatkertből:
Teveetetés
Páva egészen közel (akár meg is lehetett volna simogatni)
Lajhár - őt meg is simogattuk, nem zavartatta magát az alvásban :)
Gyönyörű színű madár
Ráják és más halak
Kecskeetetés
Anyu a lámával - követte, mint egy hű kutya (persze mert zoo-csemege volt nála :))
Kecskék
Zebrák
Gyönyörű flamingók
Vízilovak
Vidám tavaszi napokat Nektek is!