Végre!!!!
Néha nem tudom eldönteni, a tavasz vagy a nyár-e a legkedvesebb évszakom... most, mikor ezt írom, nyár van. Ilyenkor úgy érzem, igen, ez az! Talán a tavasz is azért, mert a nyár közeledtét jelzi... Minden évszaknak megvan a maga szépsége, mondják. Nos, ez biztos igaz is lehet, de mégis, a
nyár a legszebb nekem. Amikor hosszúak a nappalok, már kora hajnalban világosodik, fütyülnek a rigók, szól a sárgarigó, és a többi énekesmadár. Gyönyörű, ahogy az éjszakai párát felszárítja a nap, és hamar felmelegszik, majd felforrósodik a levegő. A balzsamos, langyos esték, és ahogy lemegy a nap, az estike fűszeres, finom illata. A nyár gyönyörű. Régen sok munkát is adott, illetve ad most is annak, aki mezőgazdasággal foglalkozik, a földeken dolgozik.
Gyerekkoromban sokszor voltam nyáron apai nagyszüleimnél nyaralni, hosszú heteket. Csodálatos szép emlékeim vannak erről. Nagyszüleim állatokat is tartottak, tehenet, baromfit, kacsát, libát. Volt egy nagy szőlőjük, kukoricásuk, és maga a konyhakert is nagy volt (vagy legalábbis gyerekszemmel annak tűnt). Reggeli után mentünk rögtön ki, a szabadba játszani. Még nem volt olyan nagy autóforgalom, mint manapság, és viszonylag szabadjára voltunk engedve. Csak ebédelni mentünk be, aztán késő este vacsorázni és lefeküdni. Napközben, hacsak nem esett, a legtöbbször egész nap kint voltunk. Az udvaron is találtunk játszanivalót, felmásztunk sokszor a szénapadlásra is - nem tudom, hogy bírtuk, hiszen ott iszonyú meleg lehetett! Néha bementünk hűsölni az alatta lévő présházba, ahol a téli disznóölésből maradt sonkák, kolbászok, szalámik és szalonnák voltak fellógatva. A présház mindig hűvös és sötét volt, és finom füstölt-hús illat volt bent. Tele volt zsákokkal, gondolom, takarmányt, kukoricát tartottak benne nagyszüleim, de nekünk ezek is játékszerek voltak, amiken lehetett mászni, ugrálni. A kertben is sokat játszottunk, bújócskáztunk, közben kóstolgattuk az éppen érő gyümölcsöket, csak úgy, a fáról (vagy bokorról): őszibarackot, ribizli, egrest... Kimentünk a kukoricásba is, a kukorica nyár derekán már nagyobb volt, mint mi, remekül lehetett bujkálni közötte. Forróság, porszag, mozdulatlan levegő. A kukoricalevelek néha meg is vágtak kicsit, de minket ez nem zavart. Néha lementünk a Dunához is, a régi vasútállomáshoz, amely mellett ott voltak a halászhajók, ahonnan a dunai halászléhez való halakat fogták. Az állomás másik oldalán egy gesztenyefasor volt, ha azon végigsétáltunk, utána lemehettünk a vízpartra. Volt, hogy beleültünk egy kikötött csónakba is. Sosem unatkoztunk. Pedig nem volt számítógép, sem Playstation, sőt nagyszüleimnél még TV sem volt! De nem is hiányzott. Elfoglaltuk magunkat reggeltől sötétedésig azzal, amit az udvaron, és a faluban találtunk, amit a természet és a vidéki élet adhatott.
Mit jelent nekem a nyár? Ezeket az emlékeket. A forró, szénaszagú vagy virágillatú levegőt, a hűsebb estéket, csillagfényes, tücsköktől hangos enyhe éjszakákat. És persze a fürdést, a strandolást, ami elsősorban nem a medencés strandokra, hanem a Balatonra értendő. Ez a helyszín a másik, amelyhez a még sok szép emlékem kötődik. Nem voltam még 3 éves, amikor először vittek el a szüleim, Balatonmáriafürdőre nyaralni, egy rokonunk nyaralójába. Homályosan, de vannak emlékképeim, és tudom, hogy már akkor beleszerettem a Balaton egyedi és hamisítatlan varázsába, a német turistákkal, a viharjelző rakétákkal és a szúnyogokkal együtt, úgy, ahogy volt.
Nagyon szeretem a nyarat. Igaz, most felnőttként már nem bírom annyira, hogy egész álló nap kint legyek a tűző napon, a melegben. Jólesik ilyenkor néha lepihenni a legmelegebb kora délutáni órákban a hűs szobában. De ezt is úgy élvezem, hogy nyitva lehet ajtó, ablak egész nap, szabadon szívhatom a kinti levegőt, épp csak a tető a fejem fölött véd a naptól vagy adott esetben a vihartól. A nyári viharoknak is van egy különös szépsége (na persze, nem akkor amikor a jég veri szét a termést, vagy a kocsit, házat). Ahogy áll a forró levegő, szinte nyomasztó, aztán megrebbennek a fákon levelek, és elkezd zúgni a szél, elhallgatnak a madarak, hirtelen sokkal sötétebb lesz, felmorajlik az ég... nagyon szép tud lenni. Különösen a vízparton, a Balaton-parton láttam olyan viharokat, hogy egészen borzongató volt, ahogy tombolt a szél, csapkodta az ömlő esőt (rosszabb esetben a jeget), és lilán-kéken izzottak a sűrű villámlások. Aztán, ahogy elvonul a vihar, felfrissül a levegő, ember-állat megkönnyebbült utána.
A nyár gyönyörű. Nekem legalábbis az. Szeretem a hajnalokat, a nappalokat, az estéket és éjszakákat, az illatát, a melegét, fényét, egész hangulatát.
Versek
Cseri János: Nyári pillanatok
Hogy ne feledjük milyen volt a nyár,
ezer kép és dallam-emlék visszajár.
Vízcsobogás... napsütéses órák,
névnap, születésnap... sütemények torták.
Gyümölcsök a kertben, frissen ha beérett:
eper, meggy, cseresznye, málna íze éltet.
Lágyan simogató nyáresti szellő...
grillsütésnél tovaszálló füst és illatfelhő.
Csillagfényes, tiszta éji égen,
hullócsillag... ha átrobog serényen,
kívánságot mondunk: mi szívünk reménye,
hozzon szerencsét rá... tűnő fénye.
Költözködés volt és sok munka a házzal...
sajátodban lakhatsz, így a szíved szárnyal.
Új úton jártál, csomag kísérettel...
családdal nyaraltál, ezt se feledd el.
Gyerekszáj mondott, egy-két komoly-tréfát,
jó beszélgetések, még sokszor újra éld át.
Ezer kép és dallam emléke visszajár,
hogy ne feledjük milyen volt a nyár.
József Attila
Nyár
Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.
